Egy nő és az elrejtett ragyogás (Fotó mellett szavak)

Egy nő és az elrejtett ragyogás – Nem próbál látszani. Sőt, néha még rejti is magát. Pulóver mögé bújik, fáradtság mögé, múlt mögé. De ahogy félrefésüli a haját, ahogy megáll az ajtóban, ahogy megfogja a bögrét két kézzel, ott történik meg a szépség. Véletlenül. Öntudatlanul. Igazán. ~ Fotó mellett szavak (Németh György fotós gyógyszerész, Szingy Archívum) #budapest #magyarország #hungary #nemethgyorgy #szingy #szigetingy #negyart 

Egy nő amikor elfárad

Elképzelt fényképek – Egy nő amikor elfárad: Van egy pillanat, amikor elfelejti tartani magát. Leül, kifújja a levegőt, a szeme alatt árnyék. De ott van benne minden: az út, amin járt, a harc, amit nem mutat, és az erő, amit már nem kell bizonyítani. És ez a fáradt szépség az, amitől elnémulsz. ~ Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)

Photograph (György Németh)

Photograph – “A photograph is not a memory. It’s a question: were you really there?” ~ Szingy (György Németh photographer, pharmacist) #budapest #magyarország #hungary #nemethgyorgy #szingy #szigetingy #negyart 

I don’t know

I don’t know – “I don’t know if the world is beautiful. But I want to see it. Because what we look at – even for a moment – becomes ours.” ~ Szingy (György Németh photographer, pharmacist) 

A Face

A face, too perfect to be alive – and yet it’s watching us. We are the display. ~ Photographer Pharmacist (Szingy Gallery, Budapest)

Egy arc, túl tökéletes ahhoz, hogy éljen – és mégis ő figyel minket. Mi vagyunk a kirakat. ~ Fotós gyógyszerész (Szingy Galéria Budapest) 

Házak közé szorult templom

A házak közé szorult templom csendesebb, mint hinnénk.
Szerényen kiemelkedik – és csak ott van, mint egy régi megbocsátás. ~ Fotós gyógyszerész (Szingy Galéria Budapest) 

A Church Wedged Between Houses
The church squeezed between the houses is quieter than you’d think. It rises modestly – just there, like an old forgiveness. ~ Photographer Pharmacist (Szingy Gallery, Budapest)

Csend

Nem fotóztam.
Csak néztem.
A lány elment, a felhő eltűnt, a kávé kihűlt.
De valahogy minden megmaradt.
Képként a fejemben.
És talán ez az igazi fénykép. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Elképzelt fényképek

Elképzelt fényképek – A fényképezés számomra mindig is a pillanat megőrzése volt – a zajból kiszakított idő. De vannak pillanatok, amikor a zaj elcsitul, a kép elhalványul, és marad csak a szándék, a belső mozgás. Ilyenkor a látvány túl zajos, a valóság túl összetett ahhoz, hogy le lehessen egyszerűsíteni egy képbe. Ekkor fordulok a szöveghez. A szó a belső fényképezőgépem. Minden betű egy exponálás, minden mondat egy komponálás. A szöveg nem csak megörökít, hanem alakít is – megadja a ritmust, a hangulatot, a titkot. Lehet, hogy a fényképezőgép az ablak a külvilágra, de a szó az ajtó, amin belépek saját belső tájaimra. Ezért most nem fényképezek – csak nézek, és hagyom, hogy a gondolatok kép formájában alakuljanak. Elképzelt fényképek ezek. Néha épp ezek őrzik meg a legmélyebb igazságokat. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései 

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Nők. Ők ott mennek, lépteik könnyedek, mégis súlyosak a világ ritmusában. Egy nő szépsége nemcsak a külső, hanem az a belső tűz, ami megcsillan a tekintetében, az a titok, amit csak kevesen látnak meg. És ha az intelligencia is ott lakozik benne, az a fény még mélyebb, még élőbb – nem csupán ragyog, hanem átvilágít mindent körülötte. Ez a tűz nem fényképezhető le, nem ragadható meg, mert élő, lélegző, folyamatosan változó. Az az illúzió, hogy a kép megőrizheti ezt a pillanatot, néha csalfa. Inkább hagyom, hogy a látás és a tisztelet maradjon meg, az a néma megállás, amikor nem fényképezek, csak figyelek. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései 

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)

Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak) – Van, amikor a fény nem érkezik meg. Legalábbis nem úgy, ahogy a gép várja. A város ott van, a fényképezőgép is, de valahogy mégis csend van a két kattintás között. Nem minden látvány kér képet. Néha csak egy gondolat akar megmaradni. Mostanában úgy érzem, a mondatok is lehetnek fényképek. Olyan pillanatképek, amiket nem lehet exponálni – csak leírni. Egy reggeli mozdulat. Egy madár röpte, amit már nem lehet követni, de mégis bennem marad. Egy tekintet a villamoson, amiről tudom, hogy nem fog megismétlődni. Ezekhez most nem gép kell, hanem szó. A fényképezőgép most pihen. Talán ő is nézelődik, mint én. Én pedig szavakkal fényképezek tovább. Mert a szöveg néha jobban lát, mint az objektív. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései