Két világ találkozik itt, mégis sok ponton rezonálnak egymásra.
Közös vonások:
A rend és a káosz kapcsolata: Arisztotelész szerint a művészet feladata, hogy a nyers anyagból (természet, emberi élmények) rendet és formát teremtsen. Ez erősen rokon az én filozófiámmal, miszerint a káosz nem ellenség, hanem az alkotás forrása. Mindketten úgy látjuk, hogy a káosz szükséges alapanyag, de a valódi művészet onnan emelkedik ki, hogy értelmet és formát ad neki.
A művészet mint megismerés: Arisztotelész szerint a művészet mélyebb megismerést ad a világról és az emberi természetről, mint a történelem. Ez nagyon közel áll az én tételemhez: a szépség nem dísz, hanem megismerési forma. Mindketten látjuk, hogy a művészet nem csupán szórakoztatás, hanem episztemikus eszköz – az igazság egyik sajátos útja.
A hatás és a lélek átalakítása: Arisztotelész katharszisza (a lélek megtisztulása félelem és szánalom által) és az én felfogásom a művészet gyógyító, felemelő erejéről rokonok. Mindkét rendszerben a művészet nem hagyja érintetlenül a befogadót.
Jelentős különbségek:
A rend természete: Arisztotelész: A szépség elsősorban arányban, egységben, szerkezetben rejlik. Számára a tökéletes műalkotás rendezett, kiegyensúlyozott, organikus egész. Saját filozófiám: A rendet nem feltétlenül a klasszikus harmóniában látom, hanem a káoszból kiemelt, dinamikus rendben. Elfogadom és megélem a strukturált rendezetlenséget is (lásd az absztrakt képeimet).
A csend és a fény szerepe: Arisztotelész filozófiájában ezek nem kapnak központi helyet. Az én rendszeremben viszont alapvetőek: A csend a teremtés előtti szent tér. A fény pedig jelentéshordozó erő, amely a káoszból kiemeli a formát. Arisztotelész inkább a logoszra és a struktúrára helyezte a hangsúlyt, én pedig a csendre, a fényre és a rejtett jelentésre.
A művészet célja: Arisztotelész: Elsősorban katharszisz és az emberi természet megismerése. Saját rendszerem: A művészet célja a megismerés a szépségen keresztül, a belső fény felébresztése, és az alkotó lélek hazatalálása a csendbe.
Összefoglaló kép
Arisztotelész filozófiája földközeli, racionális és strukturált – a rendet a káosz fölé emeli. Az én filozófiám misztikusabb és dinamikusabb – a káoszt nem legyőzni, hanem átölelni akarja, és a csendet, a fényt és a szépséget egy mélyebb, szinte spirituális megismerési útként kezeli. Arisztotelész a formát tisztelte leginkább. Én a formátlanból születő formát, a csendet és a jelentéshordozó fényt.
Végső találkozási pontunk mégis erős: mindketten hiszünk abban, hogy a művészet nem felszínes dísz, hanem az emberi létezés egyik legnemesebb eszköze arra, hogy mélyebben megértsük magunkat és a világot.
Németh György (1959) kreatív író | szigetingy kreatív írás | Szingy Galéria Budapest
#szigetingy #filozofia #KreativIras #NemethGyorgy #SzingyGallery
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése