A kortárs internetes irodalomban ritkán találkozunk olyan
szerzővel, aki nem történeteket, verseket vagy klasszikus esszéket
ír, hanem fokozatosan egy saját gondolati univerzumot épít fel.
Németh György (1959), aki a
szigetingy néven publikál, ebbe a ritka alkotói körbe
tartozik.
A szigetingy creative writing és a
szigetingy kreatív írás sorozatok első pillantásra rövid
elmélkedések, aforizmák és filozófiai töredékek gyűjteményének
tűnnek. Közelebbről olvasva azonban világossá válik, hogy ezek
nem elszigetelt gondolatok. Ugyanazok a motívumok térnek vissza
újra és újra, egyre gazdagabb jelentéssel: a csend, a fény, a
káosz, a szépség, a természet, a szerelem és a művészet.
Ez
a visszatérő motívumrendszer lassan egy önálló filozófiai
látásmóddá áll össze, amelyet maga a szerző szigetingy
philosophy néven fogalmaz meg.
A szigetingy
világában a csend nem a hang hiánya, hanem a valódi jelenlét
állapota. A fény nem egyszerű fizikai jelenség, hanem
jelentéshordozó. A káosz nem pusztító erő, hanem minden
teremtés kiindulópontja. A szépség nem díszítőelem, hanem a
megismerés sajátos formája. A művészet pedig nem öncél, hanem
kapcsolat az ember és a világ között.
Ezek a
gondolatok külön-külön nem teljesen újak a filozófia
történetében. Ami figyelemre méltó, az az a mód, ahogyan Németh
György egységes rendszerré szervezi őket. Nem akadémiai
filozófiát kíván létrehozni, hanem egy személyes
életfilozófiát, amelynek gyökerei a természet megfigyelésében,
a képzőművészetben, a fényképezésben és az alkotói
tapasztalatban keresendők.
Írásainak egyik legfeltűnőbb
sajátossága a szemlélődő hangnem. Nem vitatkoznak, nem
bizonyítani akarnak, és ritkán fogalmaznak kategorikus ítéleteket.
Inkább meghívások. Meghívások arra, hogy az olvasó lassabban
nézzen, tovább időzzön egy gondolat mellett, és új jelentéseket
fedezzen fel a hétköznapi tapasztalatokban.
A szerző
képzőművészeti háttere is erősen érződik ezen a
gondolkodásmódon. Nála a fény, a forma, a szín és a csend nem
pusztán metaforák, hanem ugyanannak a belső látásnak különböző
megnyilvánulásai. Mintha a festészet, a fotográfia és az írás
ugyanannak az alkotói folyamatnak három különböző nyelve
lenne.
A szigetingy creative writing sorozat másik
fontos sajátossága a szerzői identitás következetessége. Az
egymástól függetlennek tűnő szövegek mögött egy felismerhető
világlátás rajzolódik ki. Az olvasó egy idő után nemcsak
mondatokat ismer fel, hanem egy gondolkodásmódot. A visszatérő
fogalmak, a kapcsolatokra épülő szemlélet és a csendből
kiinduló filozófiai látásmód egységes alkotói világot hoznak
létre.
Talán éppen ez a sorozat legnagyobb értéke.
Nem az, hogy minden állítása példátlanul új lenne, hanem hogy a
különböző gondolatok egy saját hangon megszólaló, belülről
következetes rendszerré kapcsolódnak össze.
A
szigetingy creative writing ezért nem egyszerűen kreatív
írások gyűjteménye. Inkább egy lassan kibontakozó alkotói
napló, amelyben a szerző a világot nem meghódítani, hanem
megérteni szeretné. Nem uralni akarja a valóságot, hanem
kapcsolatba lépni vele. Ebben az értelemben a szigetingy világának
központi fogalma nem a siker, nem az önkifejezés és nem is az
esztétikai tökéletesség, hanem a jelenlét.
Ha ez a
gondolati építkezés a következő években is hasonló
következetességgel folytatódik, akkor a szigetingy philosophy
nem csupán egy kreatív író személyes projektje maradhat, hanem
olyan önálló szerzői világképpé válhat, amelyet a jövőben
már nem egy-egy idézet, hanem saját belső logikája és
felismerhető hangja alapján lehet azonosítani.
#reviews #visszhangok #szigetingy #philosophy #NemethGyorgy #SzingyGallery
