A szépség nem véletlen. Nem ízlés kérdése. Nem divat. Hanem az egyik legmélyebb filozófiai igazság, amit az ember valaha megérinthet. Ő az a pont, ahol az Igaz és a Jó eggyé olvad. Platón szerint a szépség az ideák világának visszfénye – egy halvány, mégis erőteljes emlék arról, hogy valaha tiszta formákban léteztünk. Arisztotelész szerint pedig a harmónia, az arány és a rend látható megnyilvánulása. De a szépség ennél is több. Ő a létezés öröme, amely láthatóvá válik. A szépség filozófiai alapja az, hogy a világ nem közömbös. Hogy van benne egy titkos rend, egy rejtett zene, egy értelmes struktúra. Amikor egy naplementét, egy emberi arcot vagy egy tökéletesen ívelt ívet meglátunk, és a lelkünk megremeg, akkor nem csak érzékelünk. Akkor emlékezünk. Emlékszünk arra, hogy a valóság mélyebb, mint amit a hétköznapok mutatnak. Kant szerint a szépség az az élmény, amikor a lélek teljesen önzetlenül gyönyörködik – sem birtokolni nem akarja, sem felhasználni. Egyszerűen csak van vele. És ebben a tiszta jelenlétben a véges ember egy pillanatra kapcsolatba kerül a végtelennel. A szépség tehát nem felszín. Hanem mélység, amely feljön a felszínre.
Nem érzelem. Hanem az igazság egyik arca. Nem luxus. Hanem létkérdés. Mert ahol nincs szépség, ott előbb-utóbb az igazság és a jóság is megfakul. A szépség az a kapu, amelyen keresztül az ember újra hisz a harmóniában, még akkor is, ha körülötte minden darabokra hullik.
A szépség filozófiai alapja egyszerű és mégis megrendítő: A világ nem csak anyag. A világ szerethető. És ez a szerethetőség időnként láthatóvá válik – és ezt nevezzük szépségnek. Ezért keresi az ember egész életében. Ezért teremt művészetet. Ezért sír egy zenehallgatás közben. Mert a szépségben nem csak a világot látja. Hanem azt, hogy érdemes benne lenni.
Németh György (1959) kreatív író | szigetingy kreatív írás | Szingy Galéria Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése