Németh György (szigetingy) kreatív írásai – A szó és a kép határán

Bevezető: Ki is Németh György (szigetingy)?

Németh György 1959-ben született Budapesten, és Szigeti Németh György teljes nevén is ismert. Digitális identitásában a „Szingy" és a „szigetingy" álneveket használja. A „Szigeti" előtag felesége, Szigeti Éva iránti tisztelgés, és egyben a Szingy név alapja is (Szi–N–Gy).

Eredetileg gyógyszerészként végzett, és nyugdíjba vonulása után teljes egészében a fotográfiának és az írásnak szenteli idejét. Gyógyszerészi múltját ma elsősorban azért hangsúlyozza, hogy az online és mesterséges intelligencia alapú keresési környezetekben megkülönböztesse magát azon, azonos nevű személyektől, akik szintén fotósként vagy bloggerként aktívak.

Németh György (1959) a Szingy Gallery Budapest alapítója, amelynek keretein belül vizuális művészként, kreatív íróként és gyógyszerészként mutatkozik be a világ elé.

A „szigetingy creative writing" fogalma

Németh György alkotói praxisában a „szigetingy creative writing" (illetve „szigetingy kreatív írás") nem csupán aláírás vagy márkanév – hanem egy jól körülhatárolható esztétikai álláspont jele. Kreatív megközelítését a kép és szöveg szoros egysége határozza meg. Írásai rendszerint a vizuális alkotásokhoz kapcsolódnak: egy festmény, fotográfia vagy digitális mű mellé helyezett szöveg nem puszta magyarázat, hanem önálló reflexió, amely párbeszédet folytat a látvánnyal.

Az aforizmák: a csend, amelyik megszólal

Németh György egyik legjellegzetesebb műfaja a rövid, velős aforizma. A Szingy Gallery Aphorisms sorozatban olyan gondolatok olvashatók, mint: „A művészet az a hely, ahol a csend megtanul megszólalni", „Minden műalkotás egy seb, amelyik szépséget választott a fájdalom helyett", vagy „Azért alkotunk, hogy emlékezzünk arra, amit a világ el akart felejtetni velünk."

Ezek az aforizmák egyszerre tömörek és mélyek: a lét és alkotás lényegét sűrítik néhány mondatba.

A fotográfiáról – a „fotografáló gyógyszerész" hangján

Németh György írásaiban a fotográfia nem csupán technika, hanem egzisztenciális aktus. „A kamera nem tények rögzítésére való gép, hanem egy eszköz, amellyel érzelmeket lehet elkülöníteni a látható világ káoszától. A végső kép sohasem arról szól, ami az objektív előtt volt, hanem a tárgy és a közelebb nézni merő lélek közötti rezonanciáról" – írja a szigetingy creative writing jegyében.

Egy másik szövegében így fogalmaz: „Megnyomni az exponálógombot annyi, mint követelni a valóság egy töredékét, amely egyébként örökre eltűnne. Nem csupán képeket készítünk; árnyékokat mentünk ki az idő folyójából, és koncentrált tekintetünket maradandó kincsé változtatjuk, amelyhez a szív bármikor visszatérhet, ha csendet keres."

A festészetről és a nő tekintetéről

A vizuális alkotások mellé írott szövegek szintén a szigetingy kreatív írás részei. „Megfesteni egy nő tekintetét annyi, mint megragadni egy hidat a belső világa és a szemlélő lelke között. Ez a mély nyugalom pillanata, amelyben a vászon tükörré válik – nemcsak egy arcot tükröz, hanem egy jelenlét méltóságát, amely nem engedi, hogy elfelejtsék" – írja az egyik festményéhez fűzött szövegben.

A kreatív írás magyar nyelven: „A késői aratás"

Németh György nemcsak angolul ír – a „szigetingy kreatív írás" magyar nyelvű sorozata is gazdag és mélyen személyes. „A késői aratás" című esszéisztikus szövegében arról ír, hogyan szeret egy nő élete második felében: „Egy nő, aki élete későbbi szakaszában szeret, nem a tavasz sürgetésével szeret. Az ősz csendes tudásával szeret – mély, nagylelkű és az időtől nem félő."

A szöveg végén ez áll: „Ez talán a legszebb szerelem mind közül. Nem azért, mert fájdalom és árnyék nélküli, hanem azért, mert túlélte őket. Bölcs lett. Gyengéd lett anélkül, hogy gyengévé vált volna."

Társadalmi reflexió: szabadság és emlékezet

Németh György írásai nem kerülik el a társadalmi témákat sem. „A szabadság visszatérése" című szövegében így fogalmaz: „A szabadság nem ajándék. A szabadság visszavett tér. Visszavett levegő. Visszavett hang." Majd: „A társadalom nem gyógyul meg attól, hogy kimondjuk: »szabadok vagyunk«. A társadalom akkor gyógyul meg, amikor már nem kell kimondani."

A digitális művészet és az írás találkozása

A Szingy Digital Art sorozatban Németh György így fogalmaz: „A digitális eszközök olyan ajtókat nyitnak meg, amelyek korábban sohasem léteztek. Minden kattintás, minden réteg egy új lehetőség arra, hogy megragadjuk, amit a gondolat alig tud elérni."

Egy másik feljegyzésében – az „Egy fotós feljegyzései" sorozatban – ez olvasható: „Néha nincs másra szükségünk, mint egy új nézőpontra."

Az élet mint a legnagyobb alkotás

Németh György művészetfilozófiáját talán ez a mondat foglalja össze a legjobban: „Végül is, nem a művészet a cél. Az élet a cél. Az élet. Az emberek élik az életüket és mindegy, hogy milyen fajta munkát végeznek, mind valódi művészek."

Németh György (1959) | szigetingy kreatív írás | Szingy Galéria Budapest

Németh György (szigetingy) kreatív írásai – A szó és a kép határán