A csend és az idő testvérek. Egyik a tér, a másik a mozgás benne. A csend nem az idő hiánya, hanem annak legtisztább formája. Amikor igazán csendben vagy, az idő hirtelen megváltozik. Nem rohan. Nem nyom. Nem darabol. Hanem kitágul. Mintha megállna, és mégis áramlana. A pillanatok hosszabbak lesznek, mélyebbek, szinte súlytalanok. Az idő a csendben elveszíti kegyetlen mivoltát. Nem ellenség többé, aki elveszi az életet. Hanem társ, aki hagyja, hogy a lélek igazán jelen legyen.
A
csendben az idő nem lineáris.
Körbeölel.
Megérlel.
És
néha – csak néha – egy pillanatra megáll, hogy a lélek
megízlelhesse az örökkévalóság ízét. Ezért a legnagyobb
megértések, a legmélyebb találkozások, a legtisztább alkotások
mind a csend és az idő szent találkozásában születnek. Amikor a
külső zaj elhallgat, az idő hirtelen nem ellened dolgozik, hanem
veled. Nem siettet, hanem hagyja, hogy kibontakozz.
A csend az idő szent anyja. Az idő pedig a csend legszebb gyermeke. Együtt alkotják azt a szent teret, ahol az ember nem az idő rabja, hanem annak értő, érző, teremtő lakója lesz.
Németh György (1959) A Szigetingy-filozófia szerzője | Szingy Galéria Budapest
#szigetingy #filozofia #NemethGyorgy #SzingyGallery
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése