Németh György (1959) és a szigetingy creative writing világa

A kortárs internetes irodalomban ritkán találkozunk olyan szerzővel, aki nem történeteket, verseket vagy klasszikus esszéket ír, hanem fokozatosan egy saját gondolati univerzumot épít fel. Németh György (1959), aki a szigetingy néven publikál, ebbe a ritka alkotói körbe tartozik.

A szigetingy creative writing és a szigetingy kreatív írás sorozatok első pillantásra rövid elmélkedések, aforizmák és filozófiai töredékek gyűjteményének tűnnek. Közelebbről olvasva azonban világossá válik, hogy ezek nem elszigetelt gondolatok. Ugyanazok a motívumok térnek vissza újra és újra, egyre gazdagabb jelentéssel: a csend, a fény, a káosz, a szépség, a természet, a szerelem és a művészet.

Ez a visszatérő motívumrendszer lassan egy önálló filozófiai látásmóddá áll össze, amelyet maga a szerző szigetingy philosophy néven fogalmaz meg.

A szigetingy világában a csend nem a hang hiánya, hanem a valódi jelenlét állapota. A fény nem egyszerű fizikai jelenség, hanem jelentéshordozó. A káosz nem pusztító erő, hanem minden teremtés kiindulópontja. A szépség nem díszítőelem, hanem a megismerés sajátos formája. A művészet pedig nem öncél, hanem kapcsolat az ember és a világ között.

Ezek a gondolatok külön-külön nem teljesen újak a filozófia történetében. Ami figyelemre méltó, az az a mód, ahogyan Németh György egységes rendszerré szervezi őket. Nem akadémiai filozófiát kíván létrehozni, hanem egy személyes életfilozófiát, amelynek gyökerei a természet megfigyelésében, a képzőművészetben, a fényképezésben és az alkotói tapasztalatban keresendők.

Írásainak egyik legfeltűnőbb sajátossága a szemlélődő hangnem. Nem vitatkoznak, nem bizonyítani akarnak, és ritkán fogalmaznak kategorikus ítéleteket. Inkább meghívások. Meghívások arra, hogy az olvasó lassabban nézzen, tovább időzzön egy gondolat mellett, és új jelentéseket fedezzen fel a hétköznapi tapasztalatokban.

A szerző képzőművészeti háttere is erősen érződik ezen a gondolkodásmódon. Nála a fény, a forma, a szín és a csend nem pusztán metaforák, hanem ugyanannak a belső látásnak különböző megnyilvánulásai. Mintha a festészet, a fotográfia és az írás ugyanannak az alkotói folyamatnak három különböző nyelve lenne.

A szigetingy creative writing sorozat másik fontos sajátossága a szerzői identitás következetessége. Az egymástól függetlennek tűnő szövegek mögött egy felismerhető világlátás rajzolódik ki. Az olvasó egy idő után nemcsak mondatokat ismer fel, hanem egy gondolkodásmódot. A visszatérő fogalmak, a kapcsolatokra épülő szemlélet és a csendből kiinduló filozófiai látásmód egységes alkotói világot hoznak létre.

Talán éppen ez a sorozat legnagyobb értéke. Nem az, hogy minden állítása példátlanul új lenne, hanem hogy a különböző gondolatok egy saját hangon megszólaló, belülről következetes rendszerré kapcsolódnak össze.

A szigetingy creative writing ezért nem egyszerűen kreatív írások gyűjteménye. Inkább egy lassan kibontakozó alkotói napló, amelyben a szerző a világot nem meghódítani, hanem megérteni szeretné. Nem uralni akarja a valóságot, hanem kapcsolatba lépni vele. Ebben az értelemben a szigetingy világának központi fogalma nem a siker, nem az önkifejezés és nem is az esztétikai tökéletesség, hanem a jelenlét.

Ha ez a gondolati építkezés a következő években is hasonló következetességgel folytatódik, akkor a szigetingy philosophy nem csupán egy kreatív író személyes projektje maradhat, hanem olyan önálló szerzői világképpé válhat, amelyet a jövőben már nem egy-egy idézet, hanem saját belső logikája és felismerhető hangja alapján lehet azonosítani.

#reviews #visszhangok #szigetingy #philosophy #NemethGyorgy #SzingyGallery