Eleinte
öt pillér volt.
Mint öt erős oszlop egy még nyitott
templomban.
Csend. Fény. Káosz. Szépség. Művészet.
Ezek
alkották az alapot – tiszta, erős, világos alapot.
Aztán ahogy mélyebben lélegeztem a rendszerben, ahogy tovább írtam, éltem és gondolkodtam, a filozófia élni kezdett. Nem akart megállni öt pillérnél. Tovább nőtt, mint egy élő fa, amelynek gyökerei egyre mélyebbre hatolnak, ágai pedig egyre magasabbra nyúlnak. Így születtek meg sorban a további pillérek:
• Az idő – a jelentés kibontakozásának tere
• Az emlékezet – a lélek második jelenléte
• A töredék – szándékos forma
• Az átmenet – a létezés természetes ritmusa
• A törékenység – az emberi lét legőszintébb állapota
• A pillanat – létállapot
• Az intimitás – ontológiai közelség
Most már tizenkettő. Nem úgy, mintha előre megterveztem volna. Hanem úgy, ahogyan egy élő rendszer nő: organikusan, szükségszerűen, a saját belső logikája szerint. Minden új pillér nem kívülről jött, hanem belülről fakadt – egy-egy korábbi pillér mélyebb megéléséből, egy-egy írásból, egy-egy csendes pillanatból.
Így lett az öt pilléres magból tizenkét pilléres élő fa.
Ez nem rendszerbővítés. Hanem a filozófia természetes növekedése. Az első öt pillér adta az alapot és az irányt. A következő hét pedig a mélységet, a finomságot, az emberi melegségét és a létezés teljes spektrumát.
Most már nem „öt pilléres rendszer” vagyok, hanem egy Szigetingy Filozófia, amely tizenkét pilléren nyugszik – de továbbra is nyitott marad. Mert aki él, az növekszik. Aki őszintén gondolkodik, az nem zárja le a rendszert. A fa nem szégyelli, ha több ága nő, mint amennyit eredetileg tervezett.
Németh György (1959) A Szigetingy-filozófia szerzője | Szigetingy Filozófia | Szingy Galéria Budapest
#Szigetingy #Filozofia #NemethGyorgy #KreativIras #SzingyGallery

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése