Az intimitás nem csupán romantikus, hanem ontológiai közelség. Ő
az a finom, reszkető érintés, amikor a világ és a lélek határai
elolvadnak. Nem birtoklás. Nem zajos vallomás.
Hanem a
csendben való mély, meztelen találkozás. Az intimitás a belső
tér megnyílása – az a bátorság, amikor leveszed a páncélt,
és hagyod, hogy a valóság igazán közel kerüljön hozzád.
Amikor egy pillantás, egy csend, egy érintés többet mond, mint
ezer szó. Amikor már nem „én és a világ” vagytok, hanem egy
rövid, szent pillanatra együtt vagytok.
Az intimitás a
lélek és a világ közötti legfinomabb, legőszintébb
kapcsolat.
A törékenység legszebb virága.
A csend
legmelegebb ölelése.
A pillanat legigazabb formája.
Az intimitás nem
keresi a teljességet. Hanem a közelséget.
És éppen ezért
találja meg a legigazabb szépséget.
A Szigetingy-világban az intimitás a tizenkettedik pillér: a csend, a fény, a káosz, a szépség, a művészet, az idő, az emlékezet, a töredék, az átmenet, a törékenység és a pillanat után az a gyengéd erő, amely mindet eggyé fűzi.
Mert aki mer igazán intim lenni a világgal, az már nem csupán benne él. Hanem vele lélegzik.
Németh György (1959) A Szigetingy-filozófia szerzője | Szigetingy Filozófia | Szingy Galéria Budapest
#Szigetingy #Filozofia #NemethGyorgy #KreativIras #SzingyGallery
A Tizenkettedik Pillér – Az intimitás | Szigetingy Filozófia (Németh György Filozófia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése