Nem a rendkívülit keresem a
világban.
Mindig azt hittem, hogy a legfontosabb dolgok
csendben történnek. Egy fény születése egy téli délutánon.
Egy arc, amelyben emlékezet lakik. Egy pillanat, amely alig tart
tovább a múló időnél, mégis velünk marad.
Számomra
a művészet nem a valóság ábrázolása. Inkább figyelem.
Kísérlet arra, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami a dolgok
felszíne mögött rejtőzik.
A fotográfia megtanított
látni. Az írás megtanított hallgatni. A művészet pedig
megtanított arra, hogy a világ nem magyarázatokra vár, hanem
jelenlétre.
Nem hiszek a hangos igazságokban. A
legmélyebb felismerések többnyire halkan érkeznek. Egy emlékben.
Egy árnyékban. Egy törékeny emberi gesztusban.
A
szépséget sem különleges tulajdonságnak tekintem. A szépség
számomra annak a pillanata, amikor figyelmünk és a világ
találkozik.
Ezért alkotok.
Nem azért, hogy új
világokat hozzak létre, hanem hogy észrevegyem azt, ami mindig is
ott volt előttünk.
Minden kép egy kérdés. Minden szöveg
egy keresés. Minden alkotás közeledés valamihez, amit talán soha
nem lehet teljesen kimondani.
A művészet ott kezdődik, ahol a látásból szemlélődés
lesz.
Ott, ahol a csend már nem hiány, hanem jelenlét.
Ott,
ahol a törékenység mélységgé válik.
És ott, ahol az
ember egy rövid pillanatra otthon érzi magát a világban.
Németh György
A Szigetingy Filozófia szerzője | Szingy
Galéria Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése