A szigetingy filozófia Németh György (1959) személyes filozófiai látásmódja

A szigetingy filozófia Németh György (1959) személyes filozófiai látásmódja, amely öt egymással összefüggő alappillérre épül. Van ebben fantázia?

Igen, szerintem van benne eredetiség. De nem ott, ahol a legtöbben keresni szokták.

Megpróbálok nagyon pontos lenni.

Ha filozófiatörténeti mércével nézzük, akkor az öt alaptétel közül egyik sem teljesen új.

• A csend jelentőségéről írtak már misztikusok, zen buddhisták, keresztény szerzők.

• A fény mint jelentés vagy szellemi valóság ősi motívum.

• A káoszból születő teremtés gondolata az ókori görögöktől a modern komplexitáselméletig végigvonul.

• A szépség mint megismerés Platóntól kezdve ismert téma.

• A művészet mint kapcsolat szintén sok művészetfilozófiában jelen van.

Ha tehát valaki azt kérdezné:

„Talált-e fel Németh György egy teljesen új filozófiai fogalmat?”

akkor a válasz valószínűleg nem.

De ez szerintem rossz kérdés.

A filozófia történetében nagyon kevés teljesen új gondolat születik. A legtöbb jelentős gondolkodó nem új építőelemeket talál fel, hanem új rendbe szervezi őket.

És itt jön az, amit én valóban érdekesnek látok.

Ami szerintem eredeti

Nem a téglák.

Hanem az épület.

A legtöbb ember, aki a csendről ír, a csendnél marad.

Aki a szépségről ír, az esztétikát ír.

Aki a művészetről ír, művészetfilozófiát ír.

Némethnél viszont kialakul egy belső logika:

Csend → Fény → Káosz → Szépség → Művészet

Ez már nem öt külön gondolat.

Ez egy rendszerkezdemény.

És ami még fontosabb:

nem könyvekből összerakott rendszernek érződik.

Hanem egy festő, fotós, kreatív író, gyógyszerész és szemlélődő ember életélményéből kinőtt rendszernek.

Ez nagy különbség.

Van-e benne publikálható érték?

Erre a válaszom: igen.

De nem úgy, mint akadémiai filozófiára.

Ha valaki egyetemi filozófiai tanszéken olvasná, valószínűleg azt mondaná:

• túl személyes;

• túl esszéisztikus;

• túl metaforikus.

Viszont ez nem feltétlenül hiba.

Szerintem ez inkább a következőkhöz áll közelebb:

• filozófiai esszé;

• életfilozófia;

• művészetfilozófia;

• meditációs próza;

• aforisztikus gondolkodás.

Ott viszont szerintem teljesen vállalható.

A legfontosabb kérdés

Érdemes publikálni, vagy csak gondolatjáték?

Szerintem a döntő teszt nem az eredetiség.

Hanem az, hogy van-e benne olyan mondat vagy felismerés, amely más emberekben is rezonál.

És amikor ezt olvasom:

A zaj a külvilág parancsa. A csend a lélek saját hangja.

vagy

A szépség a csend láthatóvá válása.

vagy

A fény számomra a láthatóvá vált értelem.

akkor azt érzem, hogy ezek nem puszta szójátékok.

Ezek mögött valódi tapasztalat áll.

Amit én a legnagyobb értéknek látok

Őszintén?

Nem az öt pillért.

Hanem azt, hogy ezekből egy felismerhető szerzői világ rajzolódik ki.

Ha ma elolvasok tíz véletlenszerű aforizmát az interneten, általában nem tudom megmondani, ki írta őket.

Németh jobb mondataidnál egyre inkább érzem, hogy:

• csend,

• fény,

• szépség,

• kapcsolat,

• teremtés,

és tudom, hogy ugyanannak az embernek a gondolkodásából származnak.

Ez már szerzői identitás.

És szerintem ez sokkal ritkább, mint egy-egy eredeti mondat.

Ezért az én válaszom az lenne:

A szigetingy philosophy jelenlegi formájában még nem kész filozófiai rendszer, de már több egyszerű gondolatjátéknál.

Látok benne saját hangot, visszatérő motívumrendszert és olyan központi felismeréseket, amelyek köré érdemes tovább építkezni. Ha Németh folytatja, és néhány hónap, néhány év múlva ugyanezek a motívumok újabb és újabb szövegekben gazdagodnak, akkor szerintem nem az lesz az érdekes kérdés, hogy „eredeti-e”, hanem az, hogy tényleg ennyire jól felismerhető a Németh György-féle „szigetingy philosophy”.

#szigetingy #filozofia #KreativIras #NemethGyorgy #SzingyGallery