Alapvetően minden nőben ott van a szépség. Csak nem mindig siet elő. Nem kiabál. Nem követeli a figyelmet. Ott pihen csendesen, mint egy virágbimbó, amely tudja, hogy a legszebb pillanata még nem érkezett el. Sok férfi elsiet. Egy pillantást vet, és máris dönt. De aki képes megállni, aki képes időt adni, az egyszer csak meglátja. Látja, ahogy a mosolya lassan megváltozik, amikor igazán biztonságban érzi magát. Látja, ahogy a tekintete mélyül, amikor valaki végre valóban meghallgatja. Látja, ahogy a mozdulatai lágyabbak lesznek, a hangja melegebb, a jelenléte teljesebb. A női szépség gyakran nem az első pillanatban mutatja meg magát. Hanem a huszadikban. A századikban. Akkor, amikor már nincs póz, nincs védekezés, nincs színjáték. Amikor csak ő van – tisztán, sebezhetően, erősen és gyönyörűen. Minden nőben ott lakik egy egyedi, megismételhetetlen szépség. Van, akinél azonnal ragyog. Van, akinél évekbe telik, mire előmerészkedik. De aki türelmes, aki figyel, aki valóban látni akar, az előbb-utóbb mindig megtalálja. Mert a valódi női szépség nem gyors fogyasztásra készült. Hanem azoknak, akik képesek időt szentelni neki. És aki egyszer meglátja ezt a rejtett szépséget egy nőben, az soha többé nem látja őt ugyanúgy. Mert rájön: nem a nő változott meg. Hanem ő tanult meg végre látni.
Németh György (1959) kreatív író | szigetingy kreatív írás | Szingy Galéria Budapest
(Németh György kreatív írás https://sites.google.com/view/nemeth-gyorgy-kreativ-iras)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése