A szépség nem objektív törvény. Hanem személyes találkozás. Ami az egyik ember szívét megdobogtatja, az a másiknak hidegen hagyja. Egy arc, egy test, egy táj, egy műalkotás – mind-mind más-más visszhangot kelt. Az egyiknek a törékeny, finom vonalak jelentik a csúcsot, a másiknak a vad, erőteljes jelenlét. A szépség szubjektív, mert a lélek tükrén keresztül érkezik. Mindenki saját belső világát vetíti rá arra, amit lát. És mégis… van benne valami rejtélyes.
Mert bár a szépség szubjektív, nem teljesen önkényes. Mélyen bent, a lélek legcsendesebb zugában mindannyian valami hasonlóra vágyunk: az összhangra, az igazságra, az élet lüktetésére. Ezért történhet meg, hogy egy kép, egy dallam vagy egy női mosoly egyszer csak több ezer embert megérint ugyanabban a pillanatban – mégis mindegyikük mást lát benne. A szépség szubjektivitása felszabadít. Felszabadít attól, hogy mások ízlése szerint éljünk. Megengedi, hogy saját szívünk szerint szeressünk és csodáljunk. De egyben felelősséget is ró ránk: látnunk kell, éreznünk kell, mert senki más nem lát helyettünk.
Aki igazán megérti a szépség szubjektivitását, az többé nem ítélkezik. Csak csodálkozik. Hogy ugyanaz a világ milyen végtelenül sokféleképpen tud gyönyörű lenni – ahány lélek, annyi szépség. A szépség szubjektív. De éppen ettől válik egyetemes élménnyé. Mert minden igazi szépség-élményben az történik, hogy a világ egy pillanatra személyessé válik. És mi magunk is személyesebbé.
Németh György (1959) kreatív író | szigetingy kreatív írás | Szingy Galéria Budapest
(Németh György kreatív írás https://sites.google.com/view/nemeth-gyorgy-kreativ-iras)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése