A szerelem két legszebb fájdalma: a vágyakozás és a várakozás.
A vágyakozás az a láthatatlan tűz, amely belül ég. Nem egyszerű hiány, hanem jelenlét a távolságban. Amikor a másik nincs ott, mégis mindenütt ott van – egy üres székben, egy csendes telefonban, egy ismerős illatban. A vágyakozás a lélek kinyújtott keze a másik felé, még akkor is, ha csak a levegőt éri. Édes és kegyetlen egyszerre. Megszépíti a világot, de emlékeztet rá, hogy még nem teljes a lélek.
A várakozás pedig az idő próbája. Nem a passzív ücsörgés, hanem az aktív, remegő figyelem. Várni valakire azt jelenti, hogy az időt nem ellenségnek, hanem szövetségesnek tekintjük. Minden perc, amely nélkülünk telik, egy újabb réteget húz a szeretetre. A várakozás csiszol. Finomít. Mélyít.
A legszebb szerelemben a vágyakozás és a várakozás együtt táncol. Vágyakozunk, ezért várunk. Várunk, ezért vágyakozunk még erősebben. Ez a két érzés együtt formálja a lelket éretté, türelmessé és mégis lángolóvá.
A vágyakozás felébreszt. A várakozás megedz. Együtt pedig felemelnek oda, ahol már nem két külön ember létezik, hanem egy közös, rezgő, élő egység. És amikor végül megérkezik… akkor minden elmúlt perc, minden sóhaj, minden néma éjszaka hirtelen értelmet nyer.
Németh György (1959) A Szigetingy-filozófia szerzője | Szigetingy Kreatív Írás | Szingy Galéria Budapest
#szigetingy #filozofia #KreativIras #NemethGyorgy #SzingyGallery
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése