Esik, régóta esik már. A lomos
hátsó szobában, ahová a ház elfeledett holmijai gyűltek,
hatéves-forma kislány ül a dívány szélén, kopott kockás
pokrócok örvényében. Lili. Kócos, kék szemű, a térdén
lehorzsolt seb, az ujjain gesztenyeszag.
A dívány hajó.
A seprű az árbóc, a vállára terített takaró a vitorla, a
kormány egy régi, kerek bádogtálca, rozsdafoltos a pereme. Az
ablakon végigfutó cseppek a tenger. Dobolnak a hullámok.
Jön
a vihar! A kislány felpattan, két lábbal szorítja a deszkát, a
tálcát forgatja, ahogy a nagyoktól látta. A hullámok csapkodják
az oldalát, a szél a vitorlába kap. Mindjárt felborulnak! A
matrózok kiabálnak, a zsebében a kincs, három gesztenye, egy se
veszhet el.
Messze még a kikötő. Messze a konyha
lámpája, a világítótorony sárga fénye az esőn át, a fahéjas
kakaó, a meleg törölköző.
A biztonság.
Kitart.
Az ujjai fehérek a félelemtől, de a szíve a torkában az öröm
tánca. És a hullámok egyszer csak simulnak, a szél elül, a hajó
kikötőbe ér a szőnyeg szélén.
A gyerek ujjong.
Hazaértek.
Most, felnőve, ezt a kikötőt keresem a
legtöbbet.
Mennyire hiányzik az eső dobolása a tetőn.
Mennyire hiányzik a tenger, ami egy ablaküveg volt.
Mikor
a napok súlya a vállamra ül, mikor a hírek, a határidők, a
ködös hétfők elől hunyorognom kell, elfordítom a fejem. Behunyt
szemmel itt ülök, a kockás takaró örvényében. A seprű nyele
ismerősen simul a tenyerembe.
Beengedsz a fedélzetre?
Németh
György (PharmD)
Szingy Books | Szingy Gallery Budapest
#LiliNaploja #SzingyBooks #NemethGyorgy #Szigetingy #SzingyGallery #Irodalom #Konyv #SzingyDigitalArt

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése