A következő címkéjű bejegyzések mutatása: literature. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: literature. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 13., péntek

Németh György, Elfelejtett fényképek

Elfelejtett fényképek – Képek a múltból, belső tájak és a megőrzött jelenlét (Szingy Books)

Egy régi fénykép sokkal többet őrizhet meg, mint egy arcot vagy egy helyszínt. Megőrizhet egy tekintetet, egy hangulatot, egy már vissza nem térő időszak fényét, sőt azt az embert is, akik egykor voltunk. A kötet a fotográfiát az emlékezés sajátos formájaként közelíti meg: olyan nyelvként, amely képekben beszél az idő múlásáról és a jelenlét továbbéléséről. A régi felvételek újranézése közben a múlt nem egyszerűen visszatér, hanem a jelen tapasztalatain keresztül új jelentést kap. Talán ezért nem vesznek el végleg a fényképek: néha csak arra várnak, hogy valaki ismét figyelmesen rájuk nézzen.

A fényképezőgép nem az időt állítja meg, hanem a fényt váltja át belső jelenlétté. A megfakult képszéleken nem a múlt pora ül, hanem az egykori tekintetek csendes várakozása. Egy elfeledett kép újranézésekor nem a régi önmagunkat keressük, hanem azt az időtlen fényt, amely most is bennünk világít. A fotófilozófia itt a látás iskolájává válik: megtanít észrevenni a láthatatlant a látható mögött. Mert ami egyszer fényben született meg, az a csendben mindörökké megőrződik.

Szingy Books | Németh György irodalom és művészet | A csend és a jelenlét könyvei

English version:

Szingy Books – György Németh Literature and Art https://nemethgyorgy.blogspot.com

Németh György, Elfelejtett fényképek – Képek a múltból, belső tájak és a megőrzött jelenlét (Szingy Books)

2026. november 10., kedd

Németh György, Elszalasztott szerelmek

Elszalasztott szerelmek – Emlékek, elmaradt találkozások és a belső utazások poétikája (Szingy Books)

A költészet egyszerűsége

Legszívesebben verseket írtam volna az elszalasztott szerelmeimnek. Olyan verseket, amelyekben minden a helyére kerül. Ahol egy pillantás nem marad félreérthető, egy érintés nem válik emlékké, és egy elmaradt találkozásnak is van valami szép, megnyugtató értelme.
De nem tudtam verseket írni.
Csak egyszerű jeleket hagytam magam után. Néhány rosszul sikerült mondatot, bizonytalan szavakat, amelyek úgy dadogtak, mint én magam, amikor valami fontosat szerettem volna elmondani.
Mindig éreztem, hogy amit mondani akarok, valahol a kifejezéseimen túl fekszik. Mintha a gondolat és a szó között lenne egy keskeny, átjárhatatlan folyó. Én pedig a partján állnék, kezemben néhány használhatatlan mondattal.

Persze lehet, hogy soha nem voltam elég egyszerű. Vagy elég alázatos. Mindig többet akartam mondani annál, mint amennyit a szavak elbírtak.
Azt hittem, a költészet valami különleges képesség. Különleges szavak, szokatlan képek, pontosan eltalált mondatok. Csak később kezdtem megérteni, hogy talán éppen fordítva van.
A költészet egyszerűsége maga az alázat.
Nem kell mindent kimondani. Nem kell minden érzésnek nevet adni. Néha egyetlen mondat is elegendő, ha nem akar többnek látszani annál, ami.

Az elszalasztott szerelmeimnek végül nem írtam verseket. Talán ők sem vártak tőlem ilyesmit. De valahol mégis nekik köszönhetem, hogy megtanultam: vannak érzések, amelyek nem attól maradnak meg, hogy szépen megfogalmazzuk őket.
Hanem attól, hogy sokáig nem találjuk hozzájuk a megfelelő szavakat.

Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

Németh György, Elszalasztott szerelmek (Szingy Books)


2026. november 5., csütörtök

Szingy Books | Szingy Könyvek

Szingy Books | Szingy Könyvek

       Kiadói Katalógus | Szerző: Németh György

“A csend és a jelenlét könyvei.”

1. A Szigetingy Filozófia

A csend, a fény és az emberi jelenlét filozófiája

Műfaj / Jelleg: Filozófiai alapmű / esszékötet

A sorozat szellemi alapvetése, amely a 12 pilléren (Csend, Fény, Káosz, Szépség, Művészet, Idő, Emlékezet, Töredék, Átmenet, Törékenység, Pillanat, Intimitás) keresztül tárja fel a jelenlét poétikáját és a belső tájak dinamikáját.

2. A szintetizált jelenlét

A szellemi autonómia, az emberi alkotás és az AI szimbiózisa

Műfaj / Jelleg: Kortárs filozófiai és művészetelméleti esszé

A humanizmus, az alkotóerő és a mesterséges intelligencia találkozási pontjait vizsgáló kötet, amely a modern technológia korában keresi a szellemi függetlenséget és a tiszta emberi jelenlétet.

3. Lili naplója

Az emlékezés és az állapotok anatómiája

Műfaj / Jelleg: Lírai próza / meditatív napló

Az emlékezet finom szerkezetét és a belső állapotok átmeneteit feltáró kötet. Képszerű, töredékes feljegyzések a megállított pillanatokról, a hallgatásról és a lélek rejtett rezonanciáiról.

4. Révházi Péter története

Az útkeresés és a csendes felismerések története

Műfaj / Jelleg: Filozófiai regény / próza

Belső utazás a megszokott minták mögött rejlő csendbe. Nem a látványos fordulatokról, hanem a pillanatokban megbúvó mély felismerésekről és az emberi autonómia megéléséről szóló történet.

5. Lili és Péter

Emlékek, tükröződések és a megosztott csend

Műfaj / Jelleg: Lírai próza / kapcsolati anatómia

Két belső világ lágy, meditatív találkozása. A kötet a közös emlékezet, a belső tükröződések és a megosztott csend pillanatait mutatja be, ahol a legmélyebb kapcsolódások a hallgatás hálójában születnek.

Szingy Books © 2026 | Németh György

#SzingyBooks #NémethGyörgy #Irodalom #Könyv #SzingyGallery #GyörgyNémeth #Literature #Book

2026. november 3., kedd

Németh György, Lili naplója: Mesét írok. Csak életnek hívom.

Lili naplója (Az emlékezés és az állapotok anatómiája)

Lili és a gyerek Lili: Reggeli konyha, kakaó, két bögre


Korán van, a ház még félálomban. A konyhában hideg a kövezet, a zoknim alatt is érzem. Felkapcsolom a kis lámpát, a tűzhelyre teszem a tejeslábast, és várok. Ő már ott ül az asztalnál, lóbálja a lábát, nem ér le a padlóig. A haja kócos, az arca puha az alvástól.

A tej lassan melegszik. Belekeverem a kakaót, a sötét por először összecsomósodik, aztán engedelmesen feloldódik. A gőz felkunkorodik a mennyezet felé, mint hetyke kis füst a mesék házának kéményéből. A kinti ablakon még köd, a fák olyanok, mintha vízfestékkel húzták volna őket.

Két bögrét veszek elő. Az egyik nagy, kék, kicsit csorba a füle. A másik kicsi, sárga, rajta egy kopott nyuszi. Azt hittem, már rég elveszett. A szekrény hátuljában várt rám.

Leteszem elé. Két kézzel fogja meg, belefújja a gőzt, az orra hegye kakaószínű lesz.

– Te most nagy vagy? – kérdezi.

– Nagy. Legalábbis kívülről.

– És belülről?

– Belülről néha még te vagy.

Bólint, mintha ez természetes volna. Iszik egy kortyot, a felső ajkán kakaóbajusz.

– Van kutyád?

– Nincs. De a szomszédban van egy, és mindig köszönök neki.

– Tudsz főzni?

– Kakaót tudok. Meg egy kicsit rántottát. A többit megtanulom még.

Eltűnődik. A kanalat forgatja a kezében.

– Sírsz még?

A gőz a szemembe száll, vagy valami más. Nevetek, mert muszáj.

– Néha. Esőben, régi leveleken, szép zenén. De most már tudom, hogy elmúlik.

– És mesét írsz?

– Mesét írok. Csak életnek hívom.

Elmosolyodik, először ezen a reggelen. Pisze orrát ráncolja, kék szeme csillog.

– Akkor jó – mondja. – Akkor az én mesém is megvan.

Kint kitisztul az ég, egy sugár átfut az asztalon, a két bögrén, a kezünkön. A porszemek táncolnak a fényben, apró galaxisok. Nincs kapkodás. Csak a kakaó meg a csend meg mi ketten.

– Még egyet kérhetek? – nyújtja a bögréjét.

– Annyit, amennyit csak akarsz.


Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

2026. október 24., szombat

Németh György Irodalom, Szingy Books

Lili naplója – Az emlékezés és az állapotok anatómiája

Ködös Duna-part

A Duna ma nincs. Csak szag van, hűvös, nedves vas meg iszap, és valahol egy uszály kürtje, mintha a köd köhögne. Lemegyek a rakpartra, a túlpart eltűnt, a hidak félúton megszakadnak. Olyan vagyok, mint aki egy mondat közepén áll, és nem tudja, mi lesz a vége. És mégis jó. Nedves a kabátom gallérja, karikás a szemem, szellem vagyok a szellemek között. Egy kocogó elhúz mellettem, aztán eltűnik, mintha sosem lett volna. Megállok a korlátnál, és hallgatom a vizet. A víz tud valamit, amit én még nem.

Németh György (PharmD)

Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

#LiliNaplója #SzingyBooks #NémethGyörgy #Szigetingy #SzingyGallery #Irodalom #Könyv #SzingyDigitalArt #LilisDiary #Literature #Book

Németh György Irodalom – Lili naplója, Ködös Duna-part (Szingy Books)

2026. október 22., csütörtök

Az emlékezés és az állapotok anatómiája – Lili naplója, Németh György

Esik, régóta esik már. A lomos hátsó szobában, ahová a ház elfeledett holmijai gyűltek, hatéves-forma kislány ül a dívány szélén, kopott kockás pokrócok örvényében. Lili. Kócos, kék szemű, a térdén lehorzsolt seb, az ujjain gesztenyeszag.

A dívány hajó. A seprű az árbóc, a vállára terített takaró a vitorla, a kormány egy régi, kerek bádogtálca, rozsdafoltos a pereme. Az ablakon végigfutó cseppek a tenger. Dobolnak a hullámok.

Jön a vihar! A kislány felpattan, két lábbal szorítja a deszkát, a tálcát forgatja, ahogy a nagyoktól látta. A hullámok csapkodják az oldalát, a szél a vitorlába kap. Mindjárt felborulnak! A matrózok kiabálnak, a zsebében a kincs, három gesztenye, egy se veszhet el.

Messze még a kikötő. Messze a konyha lámpája, a világítótorony sárga fénye az esőn át, a fahéjas kakaó, a meleg törölköző.

A biztonság.

Kitart. Az ujjai fehérek a félelemtől, de a szíve a torkában az öröm tánca. És a hullámok egyszer csak simulnak, a szél elül, a hajó kikötőbe ér a szőnyeg szélén.

A gyerek ujjong. Hazaértek.

Most, felnőve, ezt a kikötőt keresem a legtöbbet.

Mennyire hiányzik az eső dobolása a tetőn. Mennyire hiányzik a tenger, ami egy ablaküveg volt.

Mikor a napok súlya a vállamra ül, mikor a hírek, a határidők, a ködös hétfők elől hunyorognom kell, elfordítom a fejem. Behunyt szemmel itt ülök, a kockás takaró örvényében. A seprű nyele ismerősen simul a tenyerembe.

Beengedsz a fedélzetre?

 

Németh György (PharmD)
Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

#LiliNaploja #SzingyBooks #NemethGyorgy #Szigetingy #SzingyGallery #Irodalom #Konyv #SzingyDigitalArt

Az emlékezés és az állapotok anatómiája – Lili naplója

2026. október 18., vasárnap

Németh György – Lili naplója (Az emlékezés és az állapotok anatómiája)

Amikor egy író visszatér a korai kézirataihoz, gyakran nem átdolgozni akarja azokat, hanem megőrizni a bennük rejlő érintetlenséget. Németh György (Szigetingy) készülő kötete, a Lili naplója egy ilyen érintetlen szöveg.

Míg a szerző későbbi esszéi és prózai munkái a filozofikus fegyelem és a vizuális művészetek metszéspontjában állnak, a Lili naplója az emberi létezés leghétköznapibb, mégis legrejtettebb rétegeit tárja fel.

A napló belső mozaikjai:

Az évszakok és a testen átfutó idő: A napfényhiány melankóliája, amely egyetlen perc alatt csap át gyerekes örömbe, amikor a lombkorona áthajlik a séta fölött.

A fanyar önirónia: A női szerepekkel, a félelmekkel és a megfelelésekkel való megbocsátó szembesülés („mindent összevetve egész másképp vagyok a bőrömben, mint régen”).

A tárgyi világ és a természet textúrája: A rozoga faterasz, a cipőt összekenő tóparti sár, a víz domború reszketése és a gömbölyű vattacukor-béke.

A Lili naplója nem kronologikus beszámoló. Nem elmesélni akarja az életet, hanem rögzíteni annak sűrűségét.

A kötet szerkesztése folyamatban van – a Szingy Books gondozásában hamarosan megjelenő naplókönyv azokhoz szól, akik nem a rohanó cselekményt, hanem a lassú, megállító pillanatokat keresik az olvasásban.

Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

2026. szeptember 23., szerda

A csend mélysége (Gondolatok a Szigetingy Filozófia írása közben)

Az ember egész életében válaszokat keres. Meg akarja érteni a világot, önmagát, a másik embert és a múló időt. Mégis előfordul, hogy a legfontosabb felismerések nem akkor érkeznek, amikor kérdezünk, hanem amikor egy pillanatra elhallgatunk.

Talán ezért van, hogy a csend több, mint a hang hiánya.
A csend nem üresség. Nem szünet. Nem a világ megszűnése. Inkább egy olyan tér, ahol a dolgok visszanyerik eredeti jelentésüket. Ahol a fény újra fény lehet, az emlék újra emlék, és az ember ismét találkozhat önmagával.

A modern ember sokszor attól fél, hogy lemarad valamiről. Ezért siet. Figyelme egyszerre több helyen jár. Információk, képek, hírek és benyomások áramlanak át rajta. Közben észrevétlenül elveszíti a kapcsolatot azokkal a finom jelenségekkel, amelyek valójában életének mélységét adják.

Pedig a világ nem lett szegényebb.
Csak a figyelmünk lett türelmetlenebb.

A szépség ma is ugyanott vár ránk, ahol tegnap. Egy fáradt tekintetben. Egy téli délután fakó fényében. Egy rég nem látott fényképen. Egy olyan mondatban, amelyet évek múltán is magunkkal hordozunk.
A szépség nem a dolgok tulajdonsága.
A szépség találkozás.
Annak a rövid pillanata, amikor megszűnik a távolság köztünk és a világ között.

Hasonló a helyzet az emlékezettel is. Gyakran azt hisszük, hogy az emlékeink a múltban élnek. Valójában bennünk élnek. Nem mögöttünk vannak, hanem velünk. Egy régi hang, egy ismerős illat vagy egy elfeledett fénykép váratlanul megmutatja, hogy bizonyos pillanatok nem múltak el. Csak csendben tovább élnek bennünk.
Az emlékezés ezért nem a múlt őrzése.
Az emlékezés a jelen mélyítése.
És talán ugyanez igaz a törékenységre is.

Az ember sokszor erős szeretne lenni. Biztos. Sebezhetetlen. Az élet azonban újra és újra emlékeztet arra, hogy éppen törékenységünk tesz bennünket emberré. A sérülékenység nem hiba a létezésben, hanem annak egyik legőszintébb formája. Nem annak jele, hogy kevesebbek vagyunk, hanem annak bizonyítéka, hogy képesek vagyunk érezni, szeretni, emlékezni és veszteséget átélni.

A törékeny dolgok maradnak velünk a legtovább.
Egy kapcsolat. Egy tekintet. Egy búcsú. Egy közösen átélt pillanat.

Talán ezért olyan fontos az intimitás is. Nem csupán két ember közelsége. Sokkal inkább figyelem. Az a ritka állapot, amikor nem akarjuk birtokolni a másikat, nem akarjuk megváltoztatni a világot, csupán jelen vagyunk benne.

A valódi közelség nem hangos.
A valódi közelség figyel.

Végül minden ugyanahhoz a kérdéshez vezet vissza: hogyan éljünk?
Lehet, hogy a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.

Nem kell minden titkot megfejtenünk. Nem kell minden kérdésre választ találnunk. Talán elegendő megtanulni jelen lenni. Észrevenni a fényt, amikor megérkezik. Megőrizni egy emléket, amikor megszólít. Elfogadni a törékenységet, amikor megmutatkozik. És nyitottnak maradni azok felé a csendes pillanatok felé, amelyekből végül az élet összeáll.

Mert a létezés talán nem probléma, amelyet meg kell oldani.
Hanem jelenlét, amelyet meg kell élni.
És a világ legmélyebb dolgai ritkán kiáltanak.
Többnyire csendben várják, hogy végre meghalljuk őket.

Németh György
A Szigetingy Filozófia szerzője | Szingy Galéria Budapest