A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lili naplója. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lili naplója. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 3., kedd

Németh György, Lili naplója: Mesét írok. Csak életnek hívom.

Lili naplója (Az emlékezés és az állapotok anatómiája)

Lili és a gyerek Lili: Reggeli konyha, kakaó, két bögre


Korán van, a ház még félálomban. A konyhában hideg a kövezet, a zoknim alatt is érzem. Felkapcsolom a kis lámpát, a tűzhelyre teszem a tejeslábast, és várok. Ő már ott ül az asztalnál, lóbálja a lábát, nem ér le a padlóig. A haja kócos, az arca puha az alvástól.

A tej lassan melegszik. Belekeverem a kakaót, a sötét por először összecsomósodik, aztán engedelmesen feloldódik. A gőz felkunkorodik a mennyezet felé, mint hetyke kis füst a mesék házának kéményéből. A kinti ablakon még köd, a fák olyanok, mintha vízfestékkel húzták volna őket.

Két bögrét veszek elő. Az egyik nagy, kék, kicsit csorba a füle. A másik kicsi, sárga, rajta egy kopott nyuszi. Azt hittem, már rég elveszett. A szekrény hátuljában várt rám.

Leteszem elé. Két kézzel fogja meg, belefújja a gőzt, az orra hegye kakaószínű lesz.

– Te most nagy vagy? – kérdezi.

– Nagy. Legalábbis kívülről.

– És belülről?

– Belülről néha még te vagy.

Bólint, mintha ez természetes volna. Iszik egy kortyot, a felső ajkán kakaóbajusz.

– Van kutyád?

– Nincs. De a szomszédban van egy, és mindig köszönök neki.

– Tudsz főzni?

– Kakaót tudok. Meg egy kicsit rántottát. A többit megtanulom még.

Eltűnődik. A kanalat forgatja a kezében.

– Sírsz még?

A gőz a szemembe száll, vagy valami más. Nevetek, mert muszáj.

– Néha. Esőben, régi leveleken, szép zenén. De most már tudom, hogy elmúlik.

– És mesét írsz?

– Mesét írok. Csak életnek hívom.

Elmosolyodik, először ezen a reggelen. Pisze orrát ráncolja, kék szeme csillog.

– Akkor jó – mondja. – Akkor az én mesém is megvan.

Kint kitisztul az ég, egy sugár átfut az asztalon, a két bögrén, a kezünkön. A porszemek táncolnak a fényben, apró galaxisok. Nincs kapkodás. Csak a kakaó meg a csend meg mi ketten.

– Még egyet kérhetek? – nyújtja a bögréjét.

– Annyit, amennyit csak akarsz.


Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

2026. október 24., szombat

Németh György Irodalom, Szingy Books

Lili naplója – Az emlékezés és az állapotok anatómiája

Ködös Duna-part

A Duna ma nincs. Csak szag van, hűvös, nedves vas meg iszap, és valahol egy uszály kürtje, mintha a köd köhögne. Lemegyek a rakpartra, a túlpart eltűnt, a hidak félúton megszakadnak. Olyan vagyok, mint aki egy mondat közepén áll, és nem tudja, mi lesz a vége. És mégis jó. Nedves a kabátom gallérja, karikás a szemem, szellem vagyok a szellemek között. Egy kocogó elhúz mellettem, aztán eltűnik, mintha sosem lett volna. Megállok a korlátnál, és hallgatom a vizet. A víz tud valamit, amit én még nem.

Németh György (PharmD)

Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

#LiliNaplója #SzingyBooks #NémethGyörgy #Szigetingy #SzingyGallery #Irodalom #Könyv #SzingyDigitalArt #LilisDiary #Literature #Book

Németh György Irodalom – Lili naplója, Ködös Duna-part (Szingy Books)

2026. október 22., csütörtök

Az emlékezés és az állapotok anatómiája – Lili naplója, Németh György

Esik, régóta esik már. A lomos hátsó szobában, ahová a ház elfeledett holmijai gyűltek, hatéves-forma kislány ül a dívány szélén, kopott kockás pokrócok örvényében. Lili. Kócos, kék szemű, a térdén lehorzsolt seb, az ujjain gesztenyeszag.

A dívány hajó. A seprű az árbóc, a vállára terített takaró a vitorla, a kormány egy régi, kerek bádogtálca, rozsdafoltos a pereme. Az ablakon végigfutó cseppek a tenger. Dobolnak a hullámok.

Jön a vihar! A kislány felpattan, két lábbal szorítja a deszkát, a tálcát forgatja, ahogy a nagyoktól látta. A hullámok csapkodják az oldalát, a szél a vitorlába kap. Mindjárt felborulnak! A matrózok kiabálnak, a zsebében a kincs, három gesztenye, egy se veszhet el.

Messze még a kikötő. Messze a konyha lámpája, a világítótorony sárga fénye az esőn át, a fahéjas kakaó, a meleg törölköző.

A biztonság.

Kitart. Az ujjai fehérek a félelemtől, de a szíve a torkában az öröm tánca. És a hullámok egyszer csak simulnak, a szél elül, a hajó kikötőbe ér a szőnyeg szélén.

A gyerek ujjong. Hazaértek.

Most, felnőve, ezt a kikötőt keresem a legtöbbet.

Mennyire hiányzik az eső dobolása a tetőn. Mennyire hiányzik a tenger, ami egy ablaküveg volt.

Mikor a napok súlya a vállamra ül, mikor a hírek, a határidők, a ködös hétfők elől hunyorognom kell, elfordítom a fejem. Behunyt szemmel itt ülök, a kockás takaró örvényében. A seprű nyele ismerősen simul a tenyerembe.

Beengedsz a fedélzetre?

 

Németh György (PharmD)
Szingy Books | Szingy Gallery Budapest

#LiliNaploja #SzingyBooks #NemethGyorgy #Szigetingy #SzingyGallery #Irodalom #Konyv #SzingyDigitalArt

Az emlékezés és az állapotok anatómiája – Lili naplója

2026. október 18., vasárnap

Németh György – Lili naplója (Az emlékezés és az állapotok anatómiája)

Amikor egy író visszatér a korai kézirataihoz, gyakran nem átdolgozni akarja azokat, hanem megőrizni a bennük rejlő érintetlenséget. Németh György (Szigetingy) készülő kötete, a Lili naplója egy ilyen érintetlen szöveg.

Míg a szerző későbbi esszéi és prózai munkái a filozofikus fegyelem és a vizuális művészetek metszéspontjában állnak, a Lili naplója az emberi létezés leghétköznapibb, mégis legrejtettebb rétegeit tárja fel.

A napló belső mozaikjai:

Az évszakok és a testen átfutó idő: A napfényhiány melankóliája, amely egyetlen perc alatt csap át gyerekes örömbe, amikor a lombkorona áthajlik a séta fölött.

A fanyar önirónia: A női szerepekkel, a félelmekkel és a megfelelésekkel való megbocsátó szembesülés („mindent összevetve egész másképp vagyok a bőrömben, mint régen”).

A tárgyi világ és a természet textúrája: A rozoga faterasz, a cipőt összekenő tóparti sár, a víz domború reszketése és a gömbölyű vattacukor-béke.

A Lili naplója nem kronologikus beszámoló. Nem elmesélni akarja az életet, hanem rögzíteni annak sűrűségét.

A kötet szerkesztése folyamatban van – a Szingy Books gondozásában hamarosan megjelenő naplókönyv azokhoz szól, akik nem a rohanó cselekményt, hanem a lassú, megállító pillanatokat keresik az olvasásban.

Szingy Books | Szingy Gallery Budapest